Kedves Tomum !
Először is bocsáss meg nekem, hogy még Tomunak merlek hívni azok után, amit a kapcsolatunkkal, és veled tettem. Hidd el, akkor nem voltam tudatában annak, hogy mit cselekszem. Most már hogy magamra hagytál, volt időm elmélkedni azon, hogy én miben hibáztam a kapcsolatunkban. Tulajdonképpen mindenben.
Amikor megismerkedtünk, bennem még nagyon élt a volt párom. Aztán benned megtaláltam az ő részecskéit. Megfogtál azzal, hogy hasonló érdeklődési köreitek voltak. Ezt így utólag, leírni is fáj. Hiszen én sem voltam jobb ekkor annál, mint aki csak érdekből ismerkedik.
Teljesen összemostam az agyamban az ő, és a te személyiségedet. Azt vártam el tőled, amit tőle is megkaptam. Hasonlítottalak hozzá. Bármit tettél, mindig kritizáltalak. Egyszerűen nem hagytalak önmagad lenni. Folyton, még ha nem is tudatosan, de lelkileg mérgeztelek. Mindig bennem volt az előző párom, és mindig megkaptad, hogy bezzeg az Ádám… Mielőtt szakítottál velem, aznap nagyon kihúztam nálad a gyufát. Bevallom:. Hazudtam neked, mert féltékennyé akartalak tenni. Téged meg elöntött a méreg, és kidobtál. Szerencsétlenségemre szülinapom előtt. Persze ez is úgy jött le, hogy szegény én, akit a párja elhagyott szülinapja előtt. Mindig csak magamat állítottam be úgy, hogy én vagyok a sértett. De ez nem igaz. Nemcsak, pontosabban nem én voltam a főkénti megalázott, elhagyott. Hiszen én voltam az, aki nem játszott nyílt lapokkal, aki téged kritizált, aki elakart hagyni, de gyáva volt hozzá.
Nem mondom, hogy a kapcsolatunkban nem szerettelek, mert nagyon is. Szerettem, ahogyan törődtél velem. Jóképűnek tartottalak. Szerettelek, de annyira nem, amennyire illett volna. Hiszen a szívemnek csak egy része volt a tiéd, a többi része mind az előző páromé volt.
Emlékszel, hogy hányszor elakartalak hagyni? Ezért. Hiszen ha fizikailag nem is, de lelkileg csaltalak. Ott bent, a szívemben. Lelkiismeretfurdalásosom volt, tudtam nem ezt érdemled. Annyira azért szerettelek, hogy ne akarjak neked rosszat. Mennyit tépelődtem ezen…
A sors rossz játéka az volt, hogy fülig szerelmes lettem beléd. Mást, már nem akartam. Az előzőt sem. Csak téged. Mindezekre akkor jöttem rá, amikor már a párkapcsolatunk véget ért. Mintha lekéstem volna egy vonatot, aminek az indulásánál végig jelen voltam.
Nem akarsz velem beszélni. Új életet kezdtél. Távol tőlem, minden értelemben. Szomorú vagyok emiatt, és dühös magamra. Téged pedig, megértelek. A versek, a képek, mind emlékeztetnek arra, hogy voltál nekem. Te, akit nem becsültem, és akibe későn lettem igazán szerelmes.
Remélem, azért egyszer megtudsz nekem bocsátani…
Szeretettel gondol Rád, Tora. 
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: