Pedig ha tudnák, hogy ez az ember éppen olyan érzéssel küzd, mint aki haláltusáját vívja, mintha üldöznék, zsarolnák, vagy éppen vernék. Aztán ez a személy nem csak fejben szenvedhet, de testi tünetei is lehetnek a szorongása miatt. Nem ritkák a testi fájdalmak, szédülések, gyengeségérzések sem.
A rettegés átszövi a beteg egész napját. Ott lapul mindenhol, és mindenben. Sosem hagyja magára. Alváskor sem. Akkor jönnek a rémálmok, legsúlyosabb esetben, akár alvási paralízis is kialakulhat. Tévedés az , hogy ha ismerős környezetben van, és ha hozzá közelálló személyek veszik körül, és nincs semmi negatív az illető életében, akkor minden okés. A félelem a legpozitívabb napon, a legrózsaszínűbb ködben is, gátakat tud képezni.
A pánik főként a kommunikációt, a lakás elhagyását, a munkát akadályozza. Mindazt, amit egy egészséges ember egészen könnyedén eltud végezni. A szorongás, megszorongatja az ember életét.
Gondolj csak bele, hogy milyen szörnyű ez az egész. Szeretnél a boltba elmenni. Már a lakásból kilépve izzadhat a tenyered, fájhat a hasad. Úgy vagy vele, lehet hasmenésed lesz. Összeszorított foggal, de mégis elindulsz. Aztán a hányinger következik. Tudod, hogy el kell érned az ABC-ig. Majd úgy érzed félúton, hogy követnek. Elkezdesz gyorsabban lépkedni, a szíved majd kiugrik a helyéről. Belegondolsz abba, hogy mi van ha leütnek, kirabolnak, megerőszakolnak? Egyre bizonytalanabbul érzed magad. Egészen úgy érzed, mintha egy harctéren kellene végig slattyognod, mindenféle védelem nélkül. Döntened kell. Vagy felhívsz valakit, hogy jöjjön érted és menjetek együtt a boltba, vagy pedig csak rátelefonálsz valakire azzal az indokkal, hogy eszedbe jutott valami, és most szeretnéd megbeszélni vele. Csak azért, hogy ne kelljen kettesbe lenned a legnagyobb ellenségeddel, a szorongással.